Üdv mindenkinek ismét. 

Ügyes-bajos életem vezérfonalával jelentkezem most, talán lesz akit érdekell de szinte biztos, hogy a nagy többség ügyet sem vet rá.

Természetes, most is visszaolvasással kezdtem. Mik azok a gondolatok amik helyt álltak az idő forgatagában és mik azok amik tévesnek bizonyultak?! Tessék vissza olvasgatni ha kimaradt volna :) 

Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Az elmúlt hónapokban, hetekben történt...megismertem egy nőt. Talán helyesebb ha úgy fogalmazok találkoztam egy gyönyörű nővel, akiről rögtön éreztem, hogy meg kell ismernem.  
Nos a sztori zanzásítva így hangzik... találkoztunk, beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz és határokat léptünk át. Talán eleinte nem is akartuk komolyan venni, talán nem hitte el egyikünk sem, hogy ebből kapcsolat lehet, hogy fontossá válhatunk egymás számára...én már biztosan tudom! Mégis, megtörtént a szerelem. Nem akartam, nem terveztem, még tiltakoztam is ellene, de itt van és mindent felülírt. Sokszor gyötrelmes, küzdelmes és reménytelen, máskor minden tökéletes és helyén van, erőt ad, megnevettet és örömkönnyet csen a szemem sarkába. Sokszor hibáztunk, megbántottuk egymást de megbocsájtunk és továbblépünk, mert a szeretet elég ahhoz, hogy  továbblépjünk.... 
Ez eddig nem is túl izgalmas, bármelyik szerelem sikertörténete kezdődhetne így, de miénk azért mégsem volt ennyire egyszerű...
Brake...
Ahhoz, hogy minden érthető legyen nagyon sok magánéleti jellegű részletet kellene írói eszközökkel lefestenem. Érthető okokból ezt nem tehetem meg, de talán azzal még nem árulok el túl sokat.... de mégis! :)

Talán mindegy is. Storyline-t kellene kezdenem megint annak több értelme lenne...

Egye fene... ha van olvasóm akit érdekelne egy újabb storyline az tegye meg, hogy jelzi nekem...:)

 

Eltelt egy kisebb idő mióta nem íródott kis kezeim által új post. Ennek jobbára az az oka, hogy egyik mélypontból zuhanok a másikba. Mint egy idióta Marianna árok, az egyik peremről vergődök a másikra a felszínt pedig lehet már sosem látom. Talán nem volna szabad ennyi magánéleti, dolgot kipostoljak a netre de végülis ez az én blogom vagy mi.
Lindus gyönyörűségem próbál elcsábítani moziba de én nehezen adom magam xD. ---- WTF??? nincs olyan szerencsém... :(
Szomszédomba költözött ideiglenesen egy kolléganő. Szépséges, intelligens, érett. Nemmm kéne vele kavarni... még akkor sem ha ez a szikra maga az ősrobbanás. Házinyúl ugyebár... bár ki tudja mi sülne ki belőle. Music of future...
A harmadik leányzót már le sem merem írni... Huhh... kissé meglepett a kérdése mikor ma összefutottunk és nekem szegezte.... "te kerülsz engem???". Diszkrét mosoly. Azt kellett volna felelnem, hogy igen, de csak annyira mint az ipari elektromágnes a fémhulladékot! :D Azt hiszem ez a dolog is kilátástalan. Hisz ő foglalt, több szempontból is... és különben is Huginak megígértem, hogy gondolkodom mielőtt cselekszem...

Jelen helyzetben adott a tényállás:
Akit igazán szerettem volna arra nem tudtam elég jó benyomást tenni.
Akit szívesen látnék egy-két-háromvagytöbb reggelen magam mellett az ágyamban mert kíváncsivá tett... mondhatni tabu. 
Aki pedig foglalt és mégis akar tőlem valamit az kétszer gondolja át, és tegye azt amit jónak lát.

Mindezek után már csak hab a tortán egy barát, ismerős akivel - eddig csak sejtésem volt ezzel kapcsolatban de a hétvégén azt hiszem igazolódott - már jó ideje hajt egyfajta vágy a másik "kipróbálására". Nos ez több szempontból sem szerencsés mert felvet két kérdést aminek barátok között nemigazán lenne szabad..... Egy, mi van ha jól sikerül? Kettő, mi van ha szarul sikerül? :D

Most komolyan, lassan tényleg az lesz hogy vadidegen csajokat fogok leszólítani és szédíteni álnéven :D. Amikor pedig úgy érzem tovább állok. Így talán senkinek sem fáj. Nincs elköteleződés. Nincs fölösleges parázás.

Majd lesz valahogy.
Szép estéket.

Ma egész nap szinte itthon voltam. Kicsi, de annál fontosabb dolgokat csináltam meg mint azt már korábban írtam.
Ne rohanjunk ennyire előre... a nap reggel kezdődött! :) 
Jól ébredtem, ami egy jó naphoz elengedhetetlen szerintem. Ha az alapok gyengék akkor ugyebár nincs mire építeni ;) Reggel találkoztam Dórival, vérvételre jött valami vizsgálathoz. Beszéltünk pár szót, sietett szóval megszúrták és lépett, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön mi a szitu... még mindig vibrál valami... hagyjuk. HHHhhh
Tulajdonképpen jól telt a nap, amíg rá nem írtam az éppen face-n online A.-ra... Hamar átfordult a beszélgetésünk szomorkás ámde derűs hangulatúból, meglehetősen indulatosba. A téma megint ugyanaz volt ami félévente évente szokott... miért is nem tudunk összehozni egy talit? Miért nem tudjuk végre magunk mögött hagyni a múltat? Talán ottsem hűlt ki még minden parázsszem... franctudja. Aki ismer tudja, én ilyen vagyok. Kevés kell hozzá, hogy valaki valamit fellobbantson bennem, de az sokáig tud égni... és vice versa.
Más... ugyebár írtam, hogy mik azok a dolgok amikre még szükségem van mert még nincsenek a birtokomban. Nos azt a postot még párszor bővítem majd és szerkesztem szerintem idővel. Lényeg a lényeg, jó ideje lesem a teszvesz-vatera oldalakat, de épkézláb mosógépet nem nagyon találtam, illetve egy volt de azt lecsapták előttem. Túl sokáig vaciláltam. Viszont ma valamilyen megfontolásból feltévedtem expresszre, ahol is találtam egy szimpatikus darabot. Néhány telefon, kis szervezés és már itthon is van. Amint a helyére került és szalonképes (tiszta) állapotban lesz teszek fel róla képet. Ezt a hiányzó tételt úgy fest egy időre kipipálhatom a listámból.:) Egy szimpatikus fiatal pár volt az eladó, róluk talán egy másik alkalommal a géppel együtt. Talán szentelek nekik egy postot. Más dolgom úgy sincs...

Most ennyi, várom a pizzafutárt.