Az utóbbi napokban agyalgattam. Tudom most egyesek jól megjegyeznék hogy micsoda??? 

Önértékelésre készülök, szóval teszek magasról az ilyen rosszmájú megjegyzésekre.
Foghatnám sok mindenre. Sors, karma, nagykönyv, özönvíz... a lényegen nem változtat. Ügyes, értelmes, érett felfogású, őszinte figurának tartom magam. Nem kifejezetten jóképű, nem is nagy dumás, de legalább sok mindennel elboldogulok amire az életben szükség lehet. Erre nevelt az élet. Ami tudományos úton megközelíthető kevés dolog van ami kihívást jelent. Voltam nehéz helyzetekben amikor az elvárásoknak  muszály volt megfelelni. Azt hiszem ez hellyel-közzel sikerült.
Egyedül, mások segítségével, ennek utóbb már nem tulajdonít az ember nagy jelentőséget, de hála égnek elmondhatom magamról, hogy amit véghez vittem azt nagy részben saját erőmből sikerült.

A nőkkel már más a helyzetem. Mondhatnám, hogy siralmas és ez tuti, hogy az én hibám. Abszolút nem racionális úton megközelíthető problémakör. Illetve némileg átgondolva... van egy furcsa tényező ami nagyon csekély számú nőnek életem során imponált. Ez a személyiségem talán. Igaz lehet az a félig üres mondóka hogy külső megfog belső megtart, mert akik a külsőm ellenére megmaradtak mellettem azokban többnyire sikerült egy huzamosabb ideig tartó hatást otthagynom. 

Azok akik nem jöttek elég közel, nem láttak elég mélyre, vagy csak nem voltak elég kíváncsiak azzal magyarázzák, nincs szikra. Nem működik a kémia, vagy csak egyszerűen bocs de nem vagy az esetem. Van ilyen. 
Nem tudom, hogy sikerült. Valahogyan magzatkori  fejlődésemkor kimaradhatott nálam valami mirigy ami a klasszikus értelemben vett gátlástalan macsó férfiakban megvan. Ember vagyok tehát vannak hibáim, de nem vagyok az a fajta felületesen rányomulós "hé kislány leszel a babám?" típus sem, szeretem megismerni a partneremet. A lassabban de biztosabban haladó mélyebb kapcsolatokban hiszek. Persze ennek megvannak a hátrányai is, de próbáltam a másik verziót is és az sem jobb. Ez tartalmasabb.

Összegezve a fentieket, lehet hogy nem én vagyok a nők álma a megtestesült jóképű rossz fiú?
Hmm lehet valahogy valamin változtatnom kellene a nőkhöz való hozzáállásomon? 
Minden bizonnyal nagyobb próbálkozás/siker arányt könyvelhetnék el...
Lehet, hogy ez lesz. Nyomulok felületesen, kihasználok mindent és mindenkit. Teszek a jövőre, mások érzéseire.  Hagyom magam sodródni az árral...

Megtenném szívem szerint, de nem akarom magam szemen köpni amikor tükörbe nézek.
Ez vagyok én, ilyen. Tökéletlen. 
Akinek nem felelek meg az máshogyan látja a világot, dehát sokfélék vagyunk. 
Akinek ez kevés az később még láthatja majd másképp. 
Akiben nem mozgatok meg semmit mert csak a felszínt karcolgatja az nem járt szerencsével, talán legközelebb máshol, mással. 

A csodák egyszer odébb állnak és új csodák jönnek.
Tudom jól.
riszájkling csoda

Akinek nem felel meg az máshogyan látja most a világot, dehát sokfélék vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.