Szombaton leszek 29. Nem egy örömünnep,de nem is ugrom a Dunába.
Mivel többen is olvassátok a blogomat, és vélhetőleg a későbbiekben talán még viták is kisülhetnek egyes postokra hivatkozva most szeretnék tisztázni valamit.

Életem jelenlegi szakaszában, egy egyedülálló férfi vagyok. Nincs egyetlen nő sem az életemben akinek a barátságon túl bármiféle elszámolási kötelezettségem lenne. Sem anyagi, sem természetbeni. Független vagyok, önálló, őszinte és céltudatos. A múltat lezártam, de az emlékeimet soha senki kedvéért nem fogom megtagadni vagy elfelejteni. A közeli és távoli múltamban szereplő nőktől rengeteget tanultam, sok szép emléket őrzök. Ti, akik így vagy úgy életem egy vagy több fontos, nehéz vagy örömteli pillanatában, szakaszában mellettem voltatok, örök hálára köteleztetek engem. Mindent köszönök.

Most tovább kell lépnem, kicsit másképp szemlélni a világot. Több figyelmet fordítani magamra, és azokra akik nem érdektelenek irányomban. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit átértékelnék, csak új értékeket, más szemléleteket keresek.  Kevés ilyen emberrel hozott össze mostanában a sors. István, Niki, Hugi, Piros és a többiek. A lista nem teljes ezért ne haragudjatok.Van még itt valaki akit szívem szerint már most rögtön ideírnék, de még annyira friss az élmény és az ismeretség, hogy talán még ide sem merem írni... senki sem tudhatja előre a jövőt! Én türelmes vagyok és bízom benned. :D 

Mostanra sikerült annyiféle nép rigmusban összehozni ezt a katyvaszt, hogy mindenki csak azt érti belőle ami rá tartozik. csúcs

Nekem lehet más elfoglaltságot kellene keresnem, nem ezt, mármint a vizuális környezetszennyezést aljas előre megfontolt szándékkal elkövetve. :P

"Kedves Múlt! Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést, amit kiszabtál nekem, és nem engedted, hogy elsodródjak. Köszönöm, hogy erőt adtál folytatni, és meglátni mindazt, ami fontos nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot, és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni.

Kedves Jövő... készen állok"

 Ez van. Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.