Bármilyen kevés is választ el a tébolytól, a végső ítélettől hosszúnak tűnik még az idő ami őrlődéssel fog telni.
Talán erről szól, kell, hogy benne legyen ez is. Másként nem lenne teljes. Vékony a határ az őrület és a boldogság mezsgyéje között. Táncolok rajta amíg el nem szédülök, de készen állok, bármerre is dőljek majd. A boldogságot talán már megszolgáltam, hiszen az őrültségben már hatalmas rutinom van. :)

Várás van... aztán majdcsak jön a végkifejlet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.