Szokás szerint kezdjük ismételten szabadkozással, sem időm, sem energiám, sem kedvem, sem indíttatásom nem volt mostanában blogoláshoz. 

Most sincs sok de alvászavarral küzdök így gondoltam kiírom a gondolataimat, hátha ez segít. 
Oks összegezzük. Magánéletre az elmúlt két hétben nem sok időm volt, és fura mód ez most, hogy már körvonalazódni látszik a rövidtávú jövőbeni időbeosztásom, amiben hasonlóképpen kevés időm lesz erre, nem annyira bosszant. Tulajdonképpen talán kellett is egy kis szünet. Nem szeretnék túlságosan elvakultan belerohanni valamibe amiből nem jöhetek ki nyertesen. Mondhatnám azt is hogy félek kockáztatni, de már késő. Döntés meghozva, felelősség vállalva.

Valahányszor - mint most is - átgondolom, mit miért is csinálok és vállalok, nem értem meg magam. Nem cselekszem racionálisan. Legalábbis nekem nem úgy tűnik. Tudom mit akarok és mire van szükségem, ha viszont azt is tudom hogy ezeket nem kaphatom meg akkor mégis miért küzdök? Mi értelme van harcolni valamiért amit sohasem érhetek el? Mi értelme a sok energiának, időnek? 

Sokszor láttam már más pároknál kedves kis üzeneteket, hűtőkön asztal sarkán, ajtóra ragasztva.... Csak ennyi... Szeretlek édesem.... hiányzol....

Nem kínzom most tovább magam, megpróbálok aludni. Az idő mindent megold, vagy majd én ha megunom a várakozást...   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.