Pontosan már követni sem tudom, de úgy saccalom picivel több mint másfél év telt el az utolsó post óta, két szilveszter és két karácsony plusz egy nyár.
Alapvetően pozitív a tavalyi év mérlege, mozgalmas volt, melós, időnként piszkosul nehéz máskor szórakoztató és kihívásokkal teli. Sokan tisztában vagytok az életem mozzanataival, de talán mégsem vagytok mindenre kiterjedően eléggé jól informáltak.
Nagyon-nagyon zanzásítva megpróbálhatom felidézni. Lássuk csak talán kezdem azzal amire a legkevésbé vagyok büszke, visszaszoktam a cigire. Nem is értem magam, jól ment, jól bírtam, de egyedül maradtam. Az a személy aki segített, motivált ebben ekkor már több mint fél éve nem volt része az életemnek. Predesztinálva volt a bukás.
Aztán jött 2013 nyara ami úgy ahogy eltelt, betöltöttem a harmincat, és baromira nem úgy sikerült ahogyan szerettem volna, de azért hálás voltam azért, hogy azon a napon mindenkivel találkozhattam aki fontos volt vagy még ma is az számomra. Különböző állásokkal próbálkoztam, voltam ételfutár, raktáros egy hangszerboltban, aztán egy ambiciózus srác nyomdaipari kisvállalkozásánál mindenes, s mindeközben elvállaltam egy családi ház komplett burkolását, szóval az egy hónapos vízi hulla hozzám képest friss volt mint egy kisnyugdíjas hajnal hatkor. Még ez év novemberében kezdődött A mélypont, a kis Mazdám tönkrement és szinte csak vashulladék árban tudtam eladni, a lakásomba még ugyanazon a napon betörtek és elvitték a laptopomat, meg néhány apróságot, természetesen biztosításom akkor még nem volt. Azt hiszem ezen a napon gyújtottam rá újra. :(
Szerencsére addigra mire elveszítettem újfent az állásom, össze tudtam rakni egy kis pénzt, és egy kis kölcsönnel megtámogatva megvettem a Fiat kombimat, ami a fehér színéből és a közel négy méteres hosszából kiindulva a fehér patkány nevet kapta. Azóta is megvan. :) 
A decembert munka nélkül vészeltem át, a Karácsonyt húgommal töltöttem. Januárban már minden mindegy alapon bármit elvállaltam volna, és akkor fb-on jött egy ajánlat... Egy ismerősöm apukájának cégénél gályáztam napi 5 ezer forintért. Csőszerelést, és egyéb szakmunkákat végeztem, tulajdonképpen éhbérért, hajnaltól estig, a mínuszokban, Zsámbékon, a Budai várnegyedben, a Dunán horgonyzó Kláris nevű irodahajó gyomrában... Amikor például a melegített vízzel kevert gipsz megfagy a szabad levegőn mielőtt a meg tudna kötni, illetve a Dunán egy hajó fenekén ülve a fagypont közeli víztől néhány centiméter vaslemez választ el... na azok a helyzetek már nem tartoznak a viccesen "csak egy kicsit hideg" kategóriába. Mindegy, mindig megfogtam a munka végét, tudtam, hogy ez sem tart örökké. Talán február környékén már sikerült is elhelyezkednem a Baldasztiéknál, egész jónak mondható 180 nettós fizetésért. A Sas utcában megvették az MKB Bank épületét amit szórakozóhellyé, kávézóvá és mainstream kávézóvá alakítottak. Nekem kellett volna az épületben bizonyos karbantartási munkákat elvégeznem, felügyelnem, de 3 hónap után kiderült, hogy nem jól mennek a cégnél dolgok, így meg kell válnunk egymástól....
Folyt köv...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.