Helló olvasó, szervusz kicsi blogom.

- Az írás vége felé  járok már , tudom kronologikusan nem idevaló az a tájékoztatás amit most  ide beszúrok, de hátha van némi értelme annak, hogy néhány órával az írás kezdete után visszalépek a kezdőponthoz és óva intek a folytatástól minden olyan olvasót akinek a hozzám fűződő már meglévő vagy most fejlődő, kialakulóban lévő érzéseire tekintettel releváns útmutatást adhatok a folytatást illetőleg... NE ismétlem NENENE, ne olvasd tovább kérlek. Zagyvaság, értelmetlenség, szánalom.... pfff -  

Visszaolvastam a blogot, és ittam is már egy keveset, szokásomhoz híven. Varga pincészet, furmint félédes, kedvenc lesz ez is!
Igyekeztem visszafogni magam, nem írni, de nem megy. Úgy tűnik időről-időre valahogy sikerül azzal a tévképzet-tudattal kábítanom saját magam, hogy van olyan aki ezt itt olvassa rajtam kívül. Végül is mindegy, hiszen legalább én olvasom, és így már megéri hajnalokba menően párna fölött görnyedve kattogni a tasztatúrán.

Olvasod vagy sem, nem tudom,  örüljek-e Neked?! 

Mostanság, - ahogy régen is - a fő csapás, próbálom megtalálni Önmagam és keresem az utam. 
Pontosan két hónapja sőt picit több már, hogy utoljára írtam ide, de azóta is Önmagamnak próbálom bizonyítani a létre való alkalmasságot. Egyedül és önerőből. 

Szégyellni való, egyedül lassan megőrülök, és feladom, de gyáva vagyok bárkire is alapozni, újra hinni ,bízni. Talán egyszer, majd valamikor de most még nem.  
Belefáradtam. Kimerültem. Minden alkalommal nekem kell küzdenem, és ez most túl sok energiát vesz el, amiért pedig nem kell, az nem érdekel.

Most nem kívánkozik a társaság, nem esik jól már a figyelem sem mióta újra...

Tulajdonképpen leírnom ide azt amit a szemedbe nézve nem mondtam el akkor mikor lehetőségem volt rá, olyan mintha egy jó nagy T-bones steak elfogyasztása után a tányéron otthagytam volna neked a csontot és a köret java részét.
Nem teszem. A hús, ha akarod csak és kizárólag egyedül a Tiéd.

Azt hittem, fene tudja talán normális is lehet. Olyan mint ahogy mások is csinálják, úgy emberi módon. Felhívjuk egymást beszélgetünk, összeülünk. Nevetünk, egymás szemébe nézünk és kicsit kutakodva feltételezésekbe merülünk. Vajon hogy van mostanság? Boldog? Nem túlzó kíváncsiskodásra adni a fejünket csak amennyire egy kicsit bátorkodunk kockáztatni, amíg még gond nélkül vállalhatóan, nem unottan szívesen végighallgatnánk a másik gondjait, bajait. Talán iszunk egy pohár bort, és messzire elmeredve a múltban, azokat a történéseket nem firtatva....

Nem megy, ne haragudj.
Azt hittem tudom kezelni, azt gondoltam én irányítom az érzéseimet. Önuralom? Felejtsd el.
Elég volt.
Ócska kis dohos ízű fogcsikorgató félelem tart távol tőled. Görcsösen rettegek a gondolattól, hogy újra és újra le kell mondanom, el kell engednem, és újra jössz, beviharzol és megint. És én hülye vagyok és megint ugrom. Sajnálom.
És talán már nem. Megfogalmazhatatlan. Birtokolsz és uralsz. Kedvedre rázom a csörgős sipkámat és bukfencezem. Elmúlt majdnem. Küzdelmesen, hosszan, de kis híján el. Eddig. Aztán Egyetlen pillanat alatt oda hónapok kitartó munkája, erőfeszítések hada. 

elég
nincs több időnk már 
megöregszünk, éljünk is
szeretlek, szerelemmel de akármennyire fáj, ha beledöglöm is, ha nem kellek és nem teszel valamit én ... bármennyire is nem imponáló gyáván odébbállok.

Van még néhány korty a pohár alján. Töltök még. Fura ez a furmint. Kellemes fanyar, picit kesernyés mint a mosatlan szőlő héja, ugyanakkor nem annyira édes de AZ és friss mint egy igazi Tokaji. Telitalálat.

Tévképzeteim vannak. Félreértelmezéseim. Vajon miért gondoltam azt, hogy még kell a férfi aki lehetek? Vajon miért akartam azt hinni, hogy még érdekel a sorsom? Sosem fogok válaszokat kapni, de talán nem is akarok.
Borzasztó érzés valakire vágyni. Valakire vágyva arról álmodni...
... arról képzelegni, hogy ránk üzen ráérsz este? Hiányzol, gyere át és beszéljük meg, és javítsuk meg.... Kegyetlen dolog egy ilyen szívnek az, ha jön egy üzenet segíts kérlek...

Idióta, meggondolatlan, teljes mértékben degenerált pöcsnek érzem magam.
Életre nem való, használhatatlan senki, vagyis használható senki, már nem tudom melyik helytálló.

már nem érdekel
Mindjárt reggel. 

Olvasod vagy sem, nem tudom,  örüljek-e Neked. Tudasd velem. Már nem értelek, már nem értem magunkat. Jó volt újra néhány percig, óráig és tudom most újra a pokol jön hetekig, hónapokig. Már ez sem, nem-nem érdekel. 
Hagyj vagy szeress 
csak dönts végre kérlek

Üdv mindenkinek ismét. 

Ügyes-bajos életem vezérfonalával jelentkezem most, talán lesz akit érdekell de szinte biztos, hogy a nagy többség ügyet sem vet rá.

Természetes, most is visszaolvasással kezdtem. Mik azok a gondolatok amik helyt álltak az idő forgatagában és mik azok amik tévesnek bizonyultak?! Tessék vissza olvasgatni ha kimaradt volna :) 

Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Az elmúlt hónapokban, hetekben történt...megismertem egy nőt. Talán helyesebb ha úgy fogalmazok találkoztam egy gyönyörű nővel, akiről rögtön éreztem, hogy meg kell ismernem.  
Nos a sztori zanzásítva így hangzik... találkoztunk, beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz és határokat léptünk át. Talán eleinte nem is akartuk komolyan venni, talán nem hitte el egyikünk sem, hogy ebből kapcsolat lehet, hogy fontossá válhatunk egymás számára...én már biztosan tudom! Mégis, megtörtént a szerelem. Nem akartam, nem terveztem, még tiltakoztam is ellene, de itt van és mindent felülírt. Sokszor gyötrelmes, küzdelmes és reménytelen, máskor minden tökéletes és helyén van, erőt ad, megnevettet és örömkönnyet csen a szemem sarkába. Sokszor hibáztunk, megbántottuk egymást de megbocsájtunk és továbblépünk, mert a szeretet elég ahhoz, hogy  továbblépjünk.... 
Ez eddig nem is túl izgalmas, bármelyik szerelem sikertörténete kezdődhetne így, de miénk azért mégsem volt ennyire egyszerű...
Brake...
Ahhoz, hogy minden érthető legyen nagyon sok magánéleti jellegű részletet kellene írói eszközökkel lefestenem. Érthető okokból ezt nem tehetem meg, de talán azzal még nem árulok el túl sokat.... de mégis! :)

Talán mindegy is. Storyline-t kellene kezdenem megint annak több értelme lenne...

Egye fene... ha van olvasóm akit érdekelne egy újabb storyline az tegye meg, hogy jelzi nekem...:)

 

Szombaton leszek 29. Nem egy örömünnep,de nem is ugrom a Dunába.
Mivel többen is olvassátok a blogomat, és vélhetőleg a későbbiekben talán még viták is kisülhetnek egyes postokra hivatkozva most szeretnék tisztázni valamit.

Életem jelenlegi szakaszában, egy egyedülálló férfi vagyok. Nincs egyetlen nő sem az életemben akinek a barátságon túl bármiféle elszámolási kötelezettségem lenne. Sem anyagi, sem természetbeni. Független vagyok, önálló, őszinte és céltudatos. A múltat lezártam, de az emlékeimet soha senki kedvéért nem fogom megtagadni vagy elfelejteni. A közeli és távoli múltamban szereplő nőktől rengeteget tanultam, sok szép emléket őrzök. Ti, akik így vagy úgy életem egy vagy több fontos, nehéz vagy örömteli pillanatában, szakaszában mellettem voltatok, örök hálára köteleztetek engem. Mindent köszönök.

Most tovább kell lépnem, kicsit másképp szemlélni a világot. Több figyelmet fordítani magamra, és azokra akik nem érdektelenek irányomban. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit átértékelnék, csak új értékeket, más szemléleteket keresek.  Kevés ilyen emberrel hozott össze mostanában a sors. István, Niki, Hugi, Piros és a többiek. A lista nem teljes ezért ne haragudjatok.Van még itt valaki akit szívem szerint már most rögtön ideírnék, de még annyira friss az élmény és az ismeretség, hogy talán még ide sem merem írni... senki sem tudhatja előre a jövőt! Én türelmes vagyok és bízom benned. :D 

Mostanra sikerült annyiféle nép rigmusban összehozni ezt a katyvaszt, hogy mindenki csak azt érti belőle ami rá tartozik. csúcs

Nekem lehet más elfoglaltságot kellene keresnem, nem ezt, mármint a vizuális környezetszennyezést aljas előre megfontolt szándékkal elkövetve. :P

"Kedves Múlt! Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést, amit kiszabtál nekem, és nem engedted, hogy elsodródjak. Köszönöm, hogy erőt adtál folytatni, és meglátni mindazt, ami fontos nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot, és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni.

Kedves Jövő... készen állok"

 Ez van. Ennyi.

Ma egész nap szinte itthon voltam. Kicsi, de annál fontosabb dolgokat csináltam meg mint azt már korábban írtam.
Ne rohanjunk ennyire előre... a nap reggel kezdődött! :) 
Jól ébredtem, ami egy jó naphoz elengedhetetlen szerintem. Ha az alapok gyengék akkor ugyebár nincs mire építeni ;) Reggel találkoztam Dórival, vérvételre jött valami vizsgálathoz. Beszéltünk pár szót, sietett szóval megszúrták és lépett, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön mi a szitu... még mindig vibrál valami... hagyjuk. HHHhhh
Tulajdonképpen jól telt a nap, amíg rá nem írtam az éppen face-n online A.-ra... Hamar átfordult a beszélgetésünk szomorkás ámde derűs hangulatúból, meglehetősen indulatosba. A téma megint ugyanaz volt ami félévente évente szokott... miért is nem tudunk összehozni egy talit? Miért nem tudjuk végre magunk mögött hagyni a múltat? Talán ottsem hűlt ki még minden parázsszem... franctudja. Aki ismer tudja, én ilyen vagyok. Kevés kell hozzá, hogy valaki valamit fellobbantson bennem, de az sokáig tud égni... és vice versa.
Más... ugyebár írtam, hogy mik azok a dolgok amikre még szükségem van mert még nincsenek a birtokomban. Nos azt a postot még párszor bővítem majd és szerkesztem szerintem idővel. Lényeg a lényeg, jó ideje lesem a teszvesz-vatera oldalakat, de épkézláb mosógépet nem nagyon találtam, illetve egy volt de azt lecsapták előttem. Túl sokáig vaciláltam. Viszont ma valamilyen megfontolásból feltévedtem expresszre, ahol is találtam egy szimpatikus darabot. Néhány telefon, kis szervezés és már itthon is van. Amint a helyére került és szalonképes (tiszta) állapotban lesz teszek fel róla képet. Ezt a hiányzó tételt úgy fest egy időre kipipálhatom a listámból.:) Egy szimpatikus fiatal pár volt az eladó, róluk talán egy másik alkalommal a géppel együtt. Talán szentelek nekik egy postot. Más dolgom úgy sincs...

Most ennyi, várom a pizzafutárt.