Üdv mindenkinek ismét. 

Ügyes-bajos életem vezérfonalával jelentkezem most, talán lesz akit érdekell de szinte biztos, hogy a nagy többség ügyet sem vet rá.

Természetes, most is visszaolvasással kezdtem. Mik azok a gondolatok amik helyt álltak az idő forgatagában és mik azok amik tévesnek bizonyultak?! Tessék vissza olvasgatni ha kimaradt volna :) 

Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Az elmúlt hónapokban, hetekben történt...megismertem egy nőt. Talán helyesebb ha úgy fogalmazok találkoztam egy gyönyörű nővel, akiről rögtön éreztem, hogy meg kell ismernem.  
Nos a sztori zanzásítva így hangzik... találkoztunk, beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz és határokat léptünk át. Talán eleinte nem is akartuk komolyan venni, talán nem hitte el egyikünk sem, hogy ebből kapcsolat lehet, hogy fontossá válhatunk egymás számára...én már biztosan tudom! Mégis, megtörtént a szerelem. Nem akartam, nem terveztem, még tiltakoztam is ellene, de itt van és mindent felülírt. Sokszor gyötrelmes, küzdelmes és reménytelen, máskor minden tökéletes és helyén van, erőt ad, megnevettet és örömkönnyet csen a szemem sarkába. Sokszor hibáztunk, megbántottuk egymást de megbocsájtunk és továbblépünk, mert a szeretet elég ahhoz, hogy  továbblépjünk.... 
Ez eddig nem is túl izgalmas, bármelyik szerelem sikertörténete kezdődhetne így, de miénk azért mégsem volt ennyire egyszerű...
Brake...
Ahhoz, hogy minden érthető legyen nagyon sok magánéleti jellegű részletet kellene írói eszközökkel lefestenem. Érthető okokból ezt nem tehetem meg, de talán azzal még nem árulok el túl sokat.... de mégis! :)

Talán mindegy is. Storyline-t kellene kezdenem megint annak több értelme lenne...

Egye fene... ha van olvasóm akit érdekelne egy újabb storyline az tegye meg, hogy jelzi nekem...:)

 

Eltelt egy kisebb idő mióta nem íródott kis kezeim által új post. Ennek jobbára az az oka, hogy egyik mélypontból zuhanok a másikba. Mint egy idióta Marianna árok, az egyik peremről vergődök a másikra a felszínt pedig lehet már sosem látom. Talán nem volna szabad ennyi magánéleti, dolgot kipostoljak a netre de végülis ez az én blogom vagy mi.
Lindus gyönyörűségem próbál elcsábítani moziba de én nehezen adom magam xD. ---- WTF??? nincs olyan szerencsém... :(
Szomszédomba költözött ideiglenesen egy kolléganő. Szépséges, intelligens, érett. Nemmm kéne vele kavarni... még akkor sem ha ez a szikra maga az ősrobbanás. Házinyúl ugyebár... bár ki tudja mi sülne ki belőle. Music of future...
A harmadik leányzót már le sem merem írni... Huhh... kissé meglepett a kérdése mikor ma összefutottunk és nekem szegezte.... "te kerülsz engem???". Diszkrét mosoly. Azt kellett volna felelnem, hogy igen, de csak annyira mint az ipari elektromágnes a fémhulladékot! :D Azt hiszem ez a dolog is kilátástalan. Hisz ő foglalt, több szempontból is... és különben is Huginak megígértem, hogy gondolkodom mielőtt cselekszem...

Jelen helyzetben adott a tényállás:
Akit igazán szerettem volna arra nem tudtam elég jó benyomást tenni.
Akit szívesen látnék egy-két-háromvagytöbb reggelen magam mellett az ágyamban mert kíváncsivá tett... mondhatni tabu. 
Aki pedig foglalt és mégis akar tőlem valamit az kétszer gondolja át, és tegye azt amit jónak lát.

Mindezek után már csak hab a tortán egy barát, ismerős akivel - eddig csak sejtésem volt ezzel kapcsolatban de a hétvégén azt hiszem igazolódott - már jó ideje hajt egyfajta vágy a másik "kipróbálására". Nos ez több szempontból sem szerencsés mert felvet két kérdést aminek barátok között nemigazán lenne szabad..... Egy, mi van ha jól sikerül? Kettő, mi van ha szarul sikerül? :D

Most komolyan, lassan tényleg az lesz hogy vadidegen csajokat fogok leszólítani és szédíteni álnéven :D. Amikor pedig úgy érzem tovább állok. Így talán senkinek sem fáj. Nincs elköteleződés. Nincs fölösleges parázás.

Majd lesz valahogy.
Szép estéket.

Hol is hagytam abba? Ja igen. Budai lakás. Jó is volt meg nem is. Mindegy, tető volt a fejem fölött meg meleg. Ennyi kellett. DE, sajnos ha maradok drága lett volna. Így hát adtam be egy kérvényt...engedélyezték a beköltözést. Egy kis egyezkedés után nekiláttam a felújításnak. Néhány nap alatt elvégeztük a szükséges felújítási munkákat, és be is költöztem március 27.-én. Azóta itt vagyok. Szép lassan minden a helyére kerül, lesz elegendő bútorom és remélhetőleg nyugisan tudom tölteni a szabadidőmet. Ma este már asztalnál vacsiztam. :)
Fura, már el is felejtettem milyen asztalnál vacsorázni. Egyeseknek ez nem nagy dolog tudom, de ha valakinek sokáig kimarad az életéből egy ilyen kézenfekvő dolog újszerűnek is tud hatni. Ilyen például a biciklizés, vagy a főzés... a szex stb.
Sokáig maradtak ki az életemből alapdolgok, mint például a fentiek is - a főzést leszámítva mert az mostanában marad ki - de azért igyekszem pótolni és visszazökkenni a normális helyzetbe. Jól jönne egy társ, viszont azt egyetlen barátomtól sem várhatom el hogy minden nyűgömmel foglalkozzanak. Hát most ennyi.

Ha érdekell valami kérdezni lehet, nem harapok.