Szóval akkor most következzen egy post amit az én kis kedves Samumnak ajánlok.

Samu egy hideg havas téli éjjel átfagyva éhesen kopogtatott be az ajtómon... odakint röpködtek a farkasordító mínuszok... :D 
Persze. Jó vicc.

Az expressz.hu-n találtam rá, rövid telefonos egyeztetést és némi logisztikai koordinálás elteltével - nameg egy deákos távozását követően - már itthon csücsül a fürdőben egy ideje. Bélával elhoztuk UP Központtól.
Nem nyöszörög, nem csóválja a farkát és nem szarja össze a lakást. Mosógép. Végzi a dolgát, nincs rá panasz. 

Az egyik kolléganő átmeneti szomszédolása idején már kipróbálta Samut. Kétszer. Ő sem panaszkodott rá.
Samu egyébként egy kisebb méretű a fajtabéliek között. Pontosabb infót itt lehet róla olvasni.

Remélem még sokáig velem marad mert jó itt neki! :)
Ha jó kedve van és elhalmozom szeretettel, nameg mosószerrel és öblítővel akkor pittyeg mikor a gombjait nyomogatom. Ha végzett a feladatával meg édesen fütyörészik zenélget magában :D
Íme őkelme és amint az a képen látszik éppen dolgozik!

Reggel a szokásos módon felkeltem, intéztem a reggeli rutint. Lementem melóba, tettem a dolgom. Zuglóban ma kezdődött a lomi szóval kipakoltunk minden szemetet. Egyszerűen észbontó mennyi munkát képesek emberek belefektetni a lomizásba. Szétszednek mindent. Mindent visznek aminek vas, réz, alumínium tartalma van. Értelemszerűen a színesfém a lényeg. Utánfutókkal meg mikrobuszokkal járnak, némelyik hatalmas platós döggel gyűjtöget. Komoly pénz van a lomizásban azt mondják.  Sokféle népek lomiznak, nem csak a cigányok. Vannak akik a fát gyűjtik, gondolom tüzelőnek. Van aki csak rongál, vandálkodik, és olyan is akinek egy-egy bútor tényleg jól jön odahaza. Tavaly vagy tavaly előtt egy fiatal huszonéves jól szituált srác jött oda hozzánk pakolás közben. Egy RAV4 toyotával volt és elvitt pár fotelt meg egyéb bútorokat amik még használhatóak voltak. Azt mondta nincs pénze bútorokra a lakásába amibe nemrég költözött be. Ilyenkor örül az ember mert segít és az a bútor is még sokáig használva lesz. 
Végeztem a melóval elkezdtem készülődni. Ma 4 órára volt időpontom a jelenlegi kedvenc dokinénimhez Budán, de sajnos csak érkezésem után öt perccel derült ki, hogy a mai "randink" elmarad. Tönkrement a fogorvosi székben valami kütyü. Faxa. Volt egy utam az ördöggel. Fél ötkor értem vissza a Nagy Lajosra. Egy kisebb malőr következtében sikerült  a slusszkulcsnak beletörnie a csomagtartó zárjába...Naná. Felhívtam Bélát hogy ugorjon át értem, de a lakáskulcsot persze otthagytam a kocsi karfájában. NANÁ hogy ez már csak az alkonyban jutott eszembe... semmi baj felpattantam a bringára, eltekertem a kulcsért, vissza az alkonyba a bringával, be a lakásba, majd pótkulcs megkeres. Okés. Bélával vissza a kocsihoz, beröffent, majd haza az alkonyba... Ez a röpke malőr a kulcs beletörésétől a darabka kipiszkálásáig közel két órámba tellett, plusz másoltathatok majd egy kulcsot. 

Ilyen is kell azt mondják, lehet hogy az őrangyalom intézte így.
Ki tudja. Én hiszek a karmában. :)

Jóccaka